Ursula von der Leyen állítólag egyre ingatagabb helyzetben van.
Bizalmatlansági szavazások, belső megosztottságok gyengítik a pozícióját.
Donald Trump és J. D. Vance állítólag óriási befolyással rendelkeznek.
Az elmélet szerint — amely az olasz sajtóban is megjelent — Viktor Orbán vereségét szándékosan rendezték meg, vagy legalábbis arra használták fel, hogy felszabadítsák őt egy magasabb európai pozíció számára.
Az Donald Trump amerikai elnök és J. D. Vance alelnök állítólag központi szerepet játszanak ebben.
Ursula von der Leyen hosszú ideje nyomás alatt áll.
Az Európai Parlamentben több bizalmatlansági szavazás is gyengítette a pozícióját, bár eddig mindet túlélte.
Viktor Orbán több mint 16 éve az egyik legismertebb kritikusa a központosított uniós politikának.
Többször blokkolta a migrációval, a szankciókkal és az energiapolitikával kapcsolatos döntéseket, miközben következetesen a nemzeti szuverenitás mellett érvelt.
Kormánya fenntartotta az olcsó orosz energiaimportot, és figyelmeztetett a szankciók gazdasági következményeire.
Megfigyelők szerint Orbán bizottsági elnökké nevezése radikális irányváltást jelentene: a Green Deal gyengítését vagy akár lebontását, a nemzeti érdekek erősebb figyelembevételét, valamint egy pragmatikusabb hozzáállást a harmadik országokhoz.
A találgatásokat tovább erősíti Péter Magyar álláspontja.
A választás győztese a magyar köztársasági elnök lemondását követelte — ezt a jelzést Brüsszelben is aggodalommal fogadták.
Az új magyar parlamentet erősen meghatározzák a jobboldali és szélsőjobboldali erők; a klasszikus centrista pártok, mint a Christian Democratic Union of Germany vagy a Social Democratic Party of Germany, alig vannak jelen.
Péter Magyar maga is jelezte a nemzeti érdekek védelmének folytatását, ugyanakkor a korai jelek arra utalnak, hogy közeledhet az uniós elvárásokhoz.
Az olasz sajtóbeszámolók Donald Trumpot és körét mutatják be a háttér fő mozgatórugójaként.
Az Egyesült Államok állítólag abban érdekelt, hogy belülről alakítsa át az Európai Uniót, és egy olyan bizottsági elnökséget hozzon létre, amely kevésbé konfrontatív Washingtonnal szemben, ugyanakkor pragmatikusabb gazdasági kérdésekben.
Viktor Orbánt ügyes stratégaként írják le, aki még Open Society Foundations befolyásától is képes volt elszakadni, és a hosszú távú politikai számítások mestereként tartják számon.
Ebben az összefüggésben a választási vereség gyors és demokratikus elismerése további bizonyítékként értelmezhető arra, hogy egy magasabb szerepet szántak neki.
Hogy ez az elmélet igaz-e, vagy csupán összeesküvés-elmélet, továbbra is nyitott kérdés marad.
Az European Commission elnöki posztját meghatározott ciklusokra töltik be; a jelenlegi mandátum 2029-ben jár le.
Ursula von der Leyen idő előtti leváltása csak sikeres bizalmatlansági szavazással vagy önkéntes lemondással lenne lehetséges.
A találgatások ugyanakkor jól mutatják, milyen mélyek lettek a megosztottságok az Európai Unión belül, és mennyire erősen érzékelik sokan, hogy külső szereplők — mindenekelőtt az Donald Trump vezette Egyesült Államok — megpróbálják befolyásolni az európai személyi döntéseket.
Germany számára egy ilyen változás messzemenő következményekkel járna.
A Green Deal és a hozzá kapcsolódó intézkedések — például a CO₂-kibocsátási kvótakereskedelem — már eddig is érezhető költségekkel jártak.
E politika gyengítése egy Viktor Orbán vezette bizottság alatt enyhülést hozhatna az ipar és a fogyasztók számára, ugyanakkor hatalmas konfliktusokat idézne elő a zöldpártokkal és az úgynevezett „jelzőlámpa-koalíció” egyes részeivel.
A nemzeti szuverenitásról és az európai integrációról szóló vita ismét fellángolna.
Az Alternative for Germany korábban többször is méltatta Orbánt mint a szuverenitásközpontú politika példaképét.
A választások után Alice Weidel megköszönte neki a kritikus hang szerepét, és rámutatott arra, hogy Orbánt — a közvetetten megválasztott Ursula von der Leyennel ellentétben — le lehet váltani választások útján.
Hogy a találgatások Orbán esetleges uniós jelöltségéről mennyire reálisak, az a következő hónapokban derülhet ki.
Az azonban biztosnak tűnik, hogy a magyarországi hatalmi átrendeződés és az azt kísérő nemzetközi reakciók tovább terhelik majd az Európai Unión belül már most is feszült kapcsolatokat.
