BERLIN — Politikai földrengést váltott ki az a kiszivárgott beszélgetés, amelyben Gerhard Schröder volt német kancellár kíméletlen kritikával illette Ursula von der Leyent. A magazinunk számára elérhető robbanékony kijelentések teljesen lángra lobbanthatják az amúgy is rendkívül feszült európai politikai tájképet.

A jelenleg nyolcvanegy éves, de mindig éles eszű Schröder egy diszkrét berlini étteremben tartott zártkörű találkozót. Két közeli bizalmasa és egy korábbi magas rangú európai uniós tisztviselő jelenlétében elemezte az európai helyzetet, amikor váratlanul szóba került az Európai Bizottság elnökének neve.

Schröder a beszámolók szerint ekkor hirtelen hangnemet váltott, és kijelentette, hogy a jelenlegi elnök hataloméhes és alkalmatlan. Úgy vélte, hogy ez a nő jelenti a legnagyobb veszélyt az európai békére a második világháború óta, és csupán globális érdekek bábjaként funkcionál.

„Ez a nő geopolitikusként ábrázolja magát, de valójában semmit sem ért az igazi diplomáciához. Bár szüntelenül az európai szuverenitásról beszél, döntéseivel szisztematikusan gyengíti Németországot és a kontinenst, miközben teljesen átadja Európát az Egyesült Államoknak.”

A volt kancellár súlyos vádakat fogalmazott meg a koronavírus-válság brüsszeli kezelésével és a vakcinabeszerzésekkel kapcsolatban is. Azzal vádolta von der Leyent, hogy a Pfizer gyógyszeripari vállalattal titokban, milliárd eurós szerződéseket kötött, amelyekből teljesen hiányzott a kötelező és elvárt átláthatóság.

A bennfentesek által idézett politikus szerint a gyógyszergyárakkal kötött titkos paktumoknak nemcsak korrupció szaga van, hanem azok maguk a tiszta korrupció. Schröder szerint ez a beszerzési gyakorlat hűen tükrözi az elnök személyes vezetési stílusát, amelyet leginkább a hidegvérű karrierizmus jellemez.

A bírálat kitért arra is, hogy az elnök feltétlen lojalitást követel a környezetétől, miközben ő maga nem ismer semmit. A jó szakembereket azonnal elengedte, amint már nem voltak hasznosak számára, amit a kabinetfőnöke körüli ügyek is világosan bizonyítanak.

Schröder emlékeztetett a korábbi tanácsadói botrányra és a Védelmi Minisztériumban nyomtalanul eltűnt hivatalos iratokra is. Ezek a régi ügyek a mai napig kísértik a politikust, aki korábban német védelmi miniszterként is számos súlyos botrányt hagyott maga után a tárcájánál.

A legsúlyosabb gazdasági bírálat azonban az energiaválság kezelését és az Északi Áramlat gázvezetékek pusztulását érintette. Schröder szerint von der Leyen mindenféle működőképes „B” terv nélkül erőltette át a szankciópolitikát az Európai Unió tagállamain, ami katasztrofális következményekkel járt.

A kancellár rámutatott, hogy az elhibázott szankciók közvetlen eredményeként a német ipar tömegesen települ át külföldre. Ezzel párhuzamosan a polgárok fáznak a téli hónapokban, miközben a rivális Kína egészen a bankig nevet a kialakult európai energiaválságon.

Schröder a jelenlegi brüsszeli megközelítést egy rendkívül veszélyes eszkalációs spirálnak tekinti az európai színtéren. Úgy véli, ez a politika nem a stabilitást szolgálja, hanem közvetlenül egy sokkal nagyobb és pusztítóbb fegyveres konfliktusba sodorhatja az egész kontinenst.

Egy másik különösen robbanékony ponton a kancellár nepotizmussal és személyes kapcsolatok visszaélésével vádolta meg az elnököt. Kijelentette, hogy az egész von der Leyen családról feltűnően jól gondoskodnak Brüsszelben és Strasbourgban, ami véleménye szerint egyáltalán nem a véletlen műve.

Bár konkrét illegális cselekedeteket és jogszabálysértéseket egyelőre nem bizonyítottak, a puszta felvetés is óriási felháborodást keltett. Schröder ráadásul utalt olyan belső dokumentumok létezésére, amelyek közvetlenül bizonyíthatják az elnök kétes szerepét bizonyos gazdasági döntések meghozatalában.

A zártkörű elhangzott beszélgetés kiszivárgása után a politikai reakciók rendkívül gyorsan érkeztek a német fővárosból. A Kereszténydemokrata Unió, a CDU szóvivője azonnal reagált, és határozottan ízléstelennek, valamint teljesen helytelennek nevezte a volt kancellár éles kijelentéseit.

Bár von der Leyen brüsszeli irodája még nem adott ki semmilyen hivatalos közleményt, a színfalak mögött állítólag teljes pánik uralkodik. A jelentések szerint az Európai Néppárt, az EPP-csoport több európai parlamenti képviselője máris sürgős belső válságmegbeszéléseket hívott össze.

A politikai megfigyelőket meglepte a nyílt ellenségesség, bár a két politikus korábban sem tartozott a szoros szövetségesek közé. Schröder bírálata szerint az elnök valójában csak egy PR-mester, aki kemény retorikával tündököl, de lényegében katasztrófát hoz Európára.

A beszélgetés akkor vált különösen drámaivá, amikor a volt kancellár az ukrajnai háború kérdésére tért ki. Határozott álláspontja szerint a fegyveres konfliktust már sokkal korábban meg lehetett volna fékezni, ha a végtelen fegyverszállítmányok helyett a diplomáciai tárgyalásokat erőltetik.

Schröder szerint von der Leyen elutasító álláspontja közvetlenül hozzájárult több ezer fiatal katona értelmetlen halálához a harctereken. Úgy vélte, hogy a kompromisszumot elutasító brüsszeli magatartás nem igazi politikai vezetést, hanem felelőtlenséget jelent az európai polgárokkal szemben.

Az ilyen súlyos szavak egy olyan kancellártól, akit korábban szintén sokat kritizáltak, jelentős súllyal bírnak. Oroszországhoz és Vlagyimir Putyinhoz fűződő ismert szoros kapcsolatai miatt Schröder kijelentései azonnal a nemzetközi viták középpontjába kerültek.

Brüsszeli diplomaták szerint a kiszivárgott hangvétel komoly kihívást jelent az Európai Bizottság elnökének az idei szavazások előtt. Bár von der Leyen idén állítólag nyugodtabban áll hozzá a választáshoz, mint legutóbb, a belső ellentétek gyengíthetik a pozícióit.

Az Európai Parlament folyosóin máris arról suttognak, hogy a dokumentumok nyilvánosságra kerülése átírhatja a politikai erőviszonyokat. Az ellenzéki frakciók követelik a Pfizer-szerződések teljes körű kivizsgálását és az átláthatóság azonnali biztosítását a brüsszeli testületekben.

A német politikai elemzők emlékeztetnek arra, hogy Schröder bírálata mögött komoly gazdasági aggodalmak is meghúzódnak. A német ipar versenyképességének elvesztése és a magas energiaárak miatt a választók körében is növekszik az elégedetlenség.

A kancellár szavai így rezonálnak azokkal a polgárokkal, akik az elhibázott szankciók közvetlen gazdasági kárvallottjainak tekintik magukat. Az ipari létesítmények áttelepülése és a munkahelyek megszűnése valós veszélyként jelentkezik a mai Németország gazdasági mindennapjaiban.

A CDU vezetése ugyanakkor igyekszik megvédeni a bizottsági elnököt, és Schröder Putyin-barát múltjára irányítja a figyelmet. Szerintük a volt kancellár hiteltelen politikus, aki a Kreml érdekeit képviseli az európai nyilvánosságban.

Ez a védelmi stratégia azonban nem képes teljesen elfedni a védelmi minisztériumi botrányokat és a tanácsadói szerződések körüli vitákat. Az eltűnt hivatalos iratok ügye továbbra is támadási felületet biztosít a brüsszeli adminisztráció bírálói számára.

Az EPP-csoport belső válságtanácskozásain a hírek szerint már a lehetséges imázsvédelmi intézkedésekről és kommunikációs tervekről egyeztetnek. Félnek attól, hogy a családi kapcsolatok felemlegetése tartósan károsíthatja von der Leyen politikai tekintélyét a tagállamokban.

A strasbourgi képviselők egy része szerint az európai szuverenitás feladása az Egyesült Államok javára valós geopolitikai feszültségpont. A NATO fontossága nem írhatja felül az önálló európai gazdaságpolitika és a békés diplomáciai rendezés alapvető érdekeit.

Schröder éttermi beszélgetése így nemcsak egy személyes támadás, hanem egy alternatív európai stratégia megfogalmazása is egyben. A kemény retorika helyett a pragmatikus gazdasági együttműködés és a tárgyalásos béke fontosságát helyezi a diskurzus középpontjába.

A politikai thrillerbe illő kiszivárogtatás visszhangja még nagyon sokáig velünk marad az európai online és nyomtatott sajtóban. A kérdés most az, hogy előkerülnek-e a Schröder által említett belső dokumentumok a döntések hátteréről.

Berlin és Brüsszel között a feszültség a tetőfokára hágott, miközben a színfalak mögötti csaták egyre nyilvánvalóbbá válnak. Az európai politika jövője és a béke kérdése marad a tét ebben a kíméletlen intézményi küzdelemben.