Brüsszel új korszakot lát Magyarország előtt, de az uniós milliárdokért még kemény harc következik

Navracsics Tibor korábbi európai uniós biztos és több más európai politikai szereplő megszólalásai után egyre világosabban körvonalazódik, milyen kihívások várnak Magyarország új vezetésére az Európai Unión belül. A választások utáni politikai helyzetet sokan történelmi fordulatként értékelik, ugyanakkor Brüsszelben is hangsúlyozzák: a politikai győzelem önmagában nem elegendő ahhoz, hogy Magyarország gyorsan hozzáférjen a befagyasztott uniós forrásokhoz és teljes mértékben visszatérjen az európai integráció központi programjaiba.

A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy vajon az Európai Bizottság beavatkozott-e a magyarországi választásokba. A volt uniós biztos szerint az Európai Bizottság kifejezetten ügyelt arra, hogy ne befolyásolja közvetlenül a kampányt. Elmondása alapján az Európai Unió intézményeinek bevett gyakorlata, hogy a választási időszakokban tartózkodnak olyan politikai nyilatkozatoktól vagy lépésektől, amelyek valamelyik fél támogatásának látszatát kelthetnék.

A korábbi biztos szerint sokkal erősebben érzékelhető volt az Egyesült Államok jelenléte a kampány során. Példaként említette az amerikai alelnök budapesti látogatását, amely szerinte egyértelmű politikai üzenetet hordozott, és amelyet sokan az akkori magyar miniszterelnök támogatásaként értelmeztek.

Mindeközben az Európai Bizottság tudatosan kivárta a választások végét, mielőtt érzékeny politikai kérdésekben nyilatkozott volna. Ez különösen fontos volt azokban az ügyekben, amelyek az Orbán-kormány és az Európai Unió közötti konfliktusokhoz kapcsolódtak.

A választások eredményét Brüsszelben sokan meglepetésként fogadták. A Tisza Párt kétharmados győzelmét még a magyar közvélemény-kutatók többsége sem látta biztosnak egészen a kampány utolsó heteinek végéig. Az Európai Unió intézményeiben ezért valódi politikai fordulatként értékelték az eredményt.

A volt biztos szerint az új magyar kormány előtt most megnyílt a lehetőség arra, hogy Magyarország ismét teljes mértékben részt vegyen az Európai Unió központi programjaiban. Ide tartozik a kohéziós politika, az Erasmus-program, a Horizon kutatási együttműködés, valamint hosszabb távon akár az eurózónához való csatlakozás is.

A beszélgetés egyik legfontosabb része az uniós források kérdéséről szólt. A szakértő hangsúlyozta, hogy az Európai Unió által befagyasztott összegek nem egyszerű támogatások, hanem fejlesztési és beruházási források. Ezeket nem lehet szabadon elkölteni működési kiadásokra vagy költségvetési hiányok betömésére.

A tét körülbelül 18 milliárd euró, amely Magyarország számára kulcsfontosságú lehet a következő évek gazdasági fejlődése szempontjából. A korábbi biztos szerint az elmúlt évek gazdasági stagnálásának egyik fő oka éppen az volt, hogy ezek az uniós transzferek nem érkeztek meg az országba.

Kiemelte, hogy Magyarországon a nagyobb beruházások túlnyomó többsége valamilyen formában uniós forrásból valósul meg. Infrastrukturális fejlesztések, vasútmodernizációk, egészségügyi beruházások és versenyképességi programok mind jelentős mértékben függenek az európai pénzügyi támogatásoktól.

A volt biztos ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a folyamat nem pusztán politikai döntésekből áll. Hiába rendelkezik az új kormány kétharmados parlamenti többséggel, a pénzek felszabadítása nem történhet meg egyik napról a másikra.

Elmondása szerint először végre kell hajtani azokat a jogállamisági és intézményi reformokat, amelyeket az Európai Bizottság korábban hiányolt. Ezek között szerepel az elszámoltathatóság megerősítése, a közpénzek átláthatóbb kezelése, valamint az ellenőrző intézmények függetlenségének helyreállítása.

Az úgynevezett „27 szupermérföldkő” teljesítése továbbra is alapfeltétele annak, hogy Magyarország hozzáférjen a helyreállítási alaphoz. Ezek olyan reformkövetelmények, amelyek az igazságszolgáltatás, a korrupcióellenes intézkedések és az intézményi ellenőrzés területére vonatkoznak.

A volt biztos szerint azonban még ezek teljesítése után sem nyílik meg automatikusan a pénzcsap. Az Európai Unió ugyanis jellemzően utófinanszírozással működik. Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak először konkrét fejlesztési projekteket kell bemutatnia, majd a beruházások végrehajtása után lehet elszámolni a kiadásokat.

Ehhez számos minisztériumnak, állami intézménynek és szakmai szervezetnek kell összehangolt munkát végeznie. A források lehívása tehát nem csupán politikai akarat kérdése, hanem összetett adminisztratív és szakmai folyamat.

A beszélgetés során szóba került az is, hogy bizonyos uniós források esetében már most fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország végleg elveszítheti őket. Több európai intézményből érkeztek olyan jelzések, amelyek szerint a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt fizikailag lehetetlenné válhat egyes támogatási összegek teljes lehívása.

Különösen problémás területnek számít a védelmi ipar támogatása. A volt biztos szerint az Európai Bizottság komoly összefonódásokat látott a korábbi magyar döntéshozók és bizonyos üzleti érdekeltségek között. Ezek a gyanúk vezettek oda, hogy Magyarország több fontos európai védelmi finanszírozási programból kimaradt.

Az Erasmus és Horizon programok kérdése szintén kiemelt témája volt a beszélgetésnek. A szakértő szerint ezeknek a programoknak a visszaállítása bonyolultabb lehet, mint sokan gondolják.

A probléma középpontjában az alapítványi egyetemi rendszer áll, amelyet az Orbán-kormány alakított ki. Az Európai Unió szerint a modell nem biztosította megfelelően az egyetemek és a tudományos kutatás függetlenségét, mivel politikai és gazdasági összefonódások alakultak ki az intézmények irányításában.

Bár az előző kormány végrehajtott bizonyos korrekciókat, ezek nem bizonyultak elegendőnek Brüsszel számára. A jelenlegi helyzetben az új kormánynak széles körű egyeztetéseket kell folytatnia az egyetemekkel, a szakmai szervezetekkel és a felsőoktatás szereplőivel annak érdekében, hogy olyan modellt alakítsanak ki, amely megfelel az európai elvárásoknak.

A szakértő szerint a tudományos és felsőoktatási függetlenség kérdése alapvető jelentőségű az Európai Unió számára. Nem csupán technikai problémáról van szó, hanem arról az elvről, hogy az egyetemeknek politikai befolyástól mentesen kell működniük.

Az euró bevezetésének lehetősége is felmerült a beszélgetésben. A volt biztos szerint ez hosszú távon reális cél lehet Magyarország számára, különösen azért, mert az inflációs válságok idején sok magyar állampolgár az euró stabilitását tekinti kívánatos alternatívának.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az eurózónához való csatlakozás nem gyors politikai döntés kérdése. Az ehhez szükséges gazdasági és pénzügyi feltételek teljesítése több éves folyamat lehet, amely komoly költségvetési és monetáris reformokat igényel.

A beszélgetés összességében azt mutatta meg, hogy Brüsszelben valóban új lehetőségként tekintenek Magyarországra az áprilisi választások után. Ugyanakkor az Európai Unió vezetői és szakértői szerint a politikai fordulat csak az első lépés volt.

Az új magyar kormány előtt most egy rendkívül összetett feladat áll: egyszerre kell helyreállítani a jogállami intézményeket, megteremteni az uniós bizalmat, kidolgozni az új beruházási programokat és újra integrálni Magyarországot az európai együttműködésekbe.

A következő hónapok ezért nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag és intézményileg is meghatározóak lehetnek Magyarország jövője szempontjából.