Brüsszel — A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor bejelentett „visszavonulása” a magyar belpolitikából nem a pályafutása végét jelzi, hanem egy ambiciózus, nemzetközi dimenziójú manőver kezdetét – állítják egyre több washingtoni és brüsszeli forrás, akik a New York Times-nak nyilatkoztak névtelenséget kérve.

A kiszivárgott információk szerint a tervet közvetlenül Donald J. Trump volt és lehetséges jövőbeli amerikai elnök, valamint szövetségesei dolgozták ki. A cél nem kevesebb, mint az Európai Unió hatalmi központjának belső átalakítása, a Zöld Megállapodás (European Green Deal) radikális visszaszorítása és az Európai Bizottság jelenlegi vezetésének lecserélése.

„Ez nem egyszerűen egy nemzeti politika folytatása, hanem egy transzatlanti stratégiai szövetség következő fejezete” – mondta egy magas rangú amerikai diplomata, aki részt vett a háttérbeszélgetéseken.

A történet 2024 végén gyorsult fel, amikor Orbán Viktor brüsszeli vétói és Trump elnökválasztási kampánya közötti párhuzamok egyre nyilvánvalóbbá váltak. Elemzők szerint a magyar vezető „visszavonulása” valójában egy gondosan előkészített pozicionálás volt, amely lehetővé teszi számára, hogy Brüsszelben magasabb pozíciót töltsön be anélkül, hogy a magyar választók közvetlen nyomása alatt állna.

Budapesti források szerint Orbán már hónapok óta titkos találkozókat folytatott Trump belső körével, köztük olyan figurákkal, akik a 2025-ös lehetséges Trump-adminisztráció kulcspozícióira pályáznak. Ezeken a találkozókon a fő téma az európai energia- és klímapolitika radikális átalakítása volt.

A kiszivárgott dokumentumok szerint a „Trump–Orbán-tengely” célja kettős: egyrészt gyengíteni az Európai Unió szupranacionális intézményeit, másrészt új, nemzetállam-központú gazdasági modellt bevezetni, amely kedvezőbb az amerikai fosszilis energiaiparnak és a hagyományos ipari szektoroknak.

„A CO₂-adók és a zöld átmenet jelenlegi formája Európa ipari öngyilkossága” – idézett egy dokumentum egy Trump-közeli tanácsadót. Orbán Viktor régóta hasonló nézeteket hangoztatott, ám most úgy tűnik, hogy ezek a nézetek intézményesült támogatást kapnak az óceánon túlról.

Brüsszeli tisztviselők döbbenten figyelik a fejleményeket. Ursula von der Leyen Európai Bizottsági elnök stábja már hetek óta próbálja felmérni a kockázatokat. Egy brüsszeli forrás szerint „ha Orbán valóban komoly jelölt lesz a Bizottság elnöki posztjára vagy egy magasabb, újonnan létrehozott stratégiai szerepre, az alapjaiban rengetheti meg a jelenlegi hatalmi egyensúlyt”.

A magyar politikus közeli munkatársai cáfolják, hogy hivatalos jelöltségről lenne szó, ugyanakkor nem zárják ki, hogy „európai szintű szerepvállalás” következhet. „Magyarország és Európa érdeke, hogy erős, szuverén hangok képviseljék a realitást a klímapolitikában” – nyilatkozta egy budapesti kormányzati tisztviselő.

A terv részletei szerint Orbán Viktor pozíciója nem feltétlenül a Bizottság elnöki széke lenne, hanem egy új, „stratégiai szuverenitási” biztosi vagy alelnöki szerep, amely széles jogkörrel rendelkezne az energia-, ipar- és külpolitika területén. Ez a pozíció lehetővé tenné számára, hogy belülről befolyásolja a döntéshozatalt.

Washingtonban több republikánus szenátor is támogatta a gondolatot, miszerint „Európa saját érdekeit kell követnie, nem pedig a globális zöld lobbi diktátumait”. Trump maga is többször utalt arra, hogy szövetségeseket keres Európában a „radikális baloldali klíma-agenda” ellen.

A kiszivárgott stratégia szerint a következő lépés egy koordinált kampány lenne az Európai Parlamentben és a tagállamok kormányai között. Több keleti és déli tagállam – Lengyelország, Szlovákia, Olaszország és esetleg Franciaország egyes erői – jelezte nyitottságát egy ilyen irányváltásra.

Ursula von der Leyen támogatói ugyanakkor figyelmeztetnek: egy Orbán-féle vezetés alá kerülő Bizottság veszélyeztetné az uniós kohéziós alapokat, a jogállamisági mechanizmusokat és az Ukrajnának nyújtott támogatást.

„Ez nem csak Orbánról szól. Ez egy nagyobb geopolitikai játszmáról szól, amelyben Oroszország, Kína és az amerikai konzervatív erők érdekei is metszik egymást” – mondta egy brüsszeli think-tank elemző.

A magyar gazdaság szempontjából a terv ígéretes lehet. A magyar kormány régóta küzd a brüsszeli források visszatartásával. Egy belső pozíció átvétele lehetővé tenné, hogy ezek a források gyorsabban érkezzenek, miközben a zöld szabályozások enyhülnek.

Ugyanakkor kockázatok is vannak. Az Európai Parlament zöld és liberális frakciói már most mozgósítanak egy esetleges „Orbán-jelöltség” ellen. „Ez lenne a demokrácia temetése Európában” – fogalmazott egy német zöldpárti képviselő.

Washingtoni elemzők szerint Trump esetleges visszatérése 2024 után jelentősen felgyorsíthatja a folyamatot. A volt elnök már jelezte, hogy „Amerika First” politikája magában foglalja erős európai szövetségesek támogatását, akik nem a globális elit érdekeit szolgálják.

Orbán Viktor saját nyilatkozataiban óvatosan fogalmaz, ugyanakkor egyre gyakrabban beszél „európai megújulásról” és „szuverenitás visszanyeréséről”. Legutóbbi beszédében azt mondta: „A brüsszeli bürokrácia elszakadt a valóságtól. Ideje, hogy a nemzetek visszavegyék a kontrollt.”

A háttérben zajló diplomáciai manőverek egyre intenzívebbek. Magyar delegációk rendszeresen utaznak Washingtonba és más európai fővárosokba. A találkozók hivatalos napirendjén mindig más témák szerepelnek, ám a résztvevők szerint a valódi téma mindig ugyanaz: a hatalom átrendezése Brüsszelben.

Az Európai Unió jövője szempontjából ez a fejlemény történelmi jelentőségű lehet. Ha sikerül, az Unió egy lazább, nemzetállam-központú szövetséggé alakulhat át, amely kevésbé hangsúlyozza a központi szabályozást és a klímacélokat.

Kritikusok szerint viszont ez az Unió végét jelentené a jelenlegi formájában. „A Trojan horse stratégia klasszikus példája lenne” – fogalmazott egy holland elemző.

Budapesten és Brüsszelben egyaránt feszült a várakozás. A következő hónapok döntenek arról, hogy a „Trump–Orbán-tengely” valóban át tudja-e alakítani az európai politikát, vagy csupán egy ambiciózus, de kudarcra ítélt kísérlet marad.

A globális gazdasági rend szempontjából is kulcskérdés ez. A fosszilis energia, a hagyományos autóipar és a nukleáris energia újbóli előtérbe helyezése hatalmas tőkeáramlást indíthat el, amely átalakíthatja Európa ipari térképét.

Orbán Viktor támogatói szerint ez a lépés nem visszavonulás, hanem előrenyomulás – egy olyan előrenyomulás, amely Magyarországot és a hasonló gondolkodású nemzeteket a döntéshozatal középpontjába helyezheti.

A New York Times megkereste az Európai Bizottságot és a magyar kormányt is. Mindkét fél óvatos nyilatkozatot adott, hangsúlyozva a „konstruktív párbeszéd” fontosságát.

Mindeközben Brüsszel folyosóin egyre hangosabb a suttogás: lehetséges, hogy a következő nagy európai vezető nem Nyugat-Európából, hanem Közép-Európából érkezik – egy olyan politikustól, aki évtizedek óta a brüsszeli mainstream ellen harcol.

A történet még messze nincs lezárva. A következő európai csúcsértekezletek és az amerikai választások eredménye dönti el, hogy a „T.R.U.M.P.–Orbán-tengely” csupán egy konspirációs elmélet marad-e, vagy valóban átírja az európai történelmet.