Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke heves politikai vihart kavart, miután kijelentette, hogy az Európai Uniónak el kell távolodnia az egyhangú szavazástól, gyakorlatilag megfosztva az egyes tagállamokat vétójoguktól a kulcsfontosságú külpolitikai döntések felett.

Az euroszkeptikus és jobboldali kommentátorok által erősen kritizált bejelentés monumentális elmozdulást jelent Brüsszel központosított hatalma felé, és a blokk 27 tagállamának nemzeti szuverenitásának jelentős felhígulását jelenti.

A vétó vége?

Történelmileg az Európai Unió egyhangú szavazást írt elő a rendkívül érzékeny kérdésekben, beleértve a külpolitikát, az adózást, a szerződésmódosításokat és a bővítést. Ez a mechanizmus biztosítja, hogy minden egyes tagállam – méretétől vagy gazdasági befolyásától függetlenül – vétójoggal rendelkezzen, lehetővé téve egyetlen ország számára, hogy blokkolja az unió többi része által támogatott javaslatot.

Egy nemrégiben elhangzott beszédében von der Leyen elnök kifejezetten célba vette ezt a mechanizmust. A jogszabályok elfogadásával kapcsolatos korábbi nehézségekre hivatkozva kijelentette: „Úgy gondolom, hogy a minősített többségi szavazásra való áttérés a külpolitikában fontos módja annak, hogy elkerüljük a szisztematikus blokkolásokat, ahogyan azt a múltban is láttuk… most ki kell használnunk a lendületet, hogy valóban előrelépjünk ebben a témában.”

Politikai kontextus: „Lator” nemzetek célba vétele

Ennek az előrelépésnek az időzítése rendkívül fontos. A  Point Blank podcast politikai kommentátorai  azonnal összefüggésbe hozták von der Leyen bejelentését a jobboldali magyar miniszterelnök, Orbán Viktor közelmúltbeli választási vereségével, aki gyakran bírálta Brüsszelt, és rendszeresen kihasználta Magyarország vétóját az uniós kezdeményezések, különösen a külpolitika és a szankciók terén, megakadályozására.

Kommentátorok szerint az EU elitje a populista kormányok gyengeségének pillanatát ragadja meg, hogy véglegesen megváltoztassa a beavatkozás szabályait. Az egyhangú szavazásról a „minősített többségi szavazásra” való áttéréssel az EU megpróbálja megkerülni a kisebb, jobboldali vagy nacionalista kormányok – mint amilyeneket korábban Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában láthattunk – kifogásait.

Ez a változás lehetővé tenné a nagyobb, domináns nemzetek, mint például Németország és Franciaország, hogy sikeresen érvényesítsék céljaikat anélkül, hogy egyetlen nemzet blokádja fenyegetné őket.

Visszhang: A „hatalom koncentrációja”

A javaslatot a konzervatív kritikusok azonnal ellenségesen fogadták, akik a manővert „nem megválasztott bürokraták” nyilvánvaló hatalomszerzésének tekintik.

A Point Blank műsorvezetői   elítélték a lépést, azzal érvelve, hogy a kisebb országok vétójogának megfosztása egyenértékű a nemzeti szuverenitásuktól való megfosztással. „Ha lényegében nem lehet kormányzati taktikákat alkalmazni a rezsimváltás kikényszerítésére ezekre az országokra… akkor egyszerűen elvehetjük tőlük a hatalmat” – érvelt az egyik műsorvezető.

A kritikusok azt állítják, hogy egy szuverén nemzet vétójogának „szisztematikus blokkolásként” való leírása az egyes tagállamok demokratikus jogainak alapvető semmibevételét mutatja. Azt állítják, hogy az EU a jövedelmező egységes piacához való hozzáférését arra használja fel, hogy a kisebb, szegényebb nemzeteket arra kényszerítse, hogy feladják autonómiájukat Brüsszel javára.

Következtetés

Ursula von der Leyen azon törekvése, hogy eltörölje az egyhangú szavazást, az európai projekt strukturális egyensúlyának középpontjába ütközik. Siker esetén a minősített többségi szavazásra való áttérés drasztikusan megnöveli Brüsszel és az EU legnagyobb tagállamainak hatalmát, biztosítva, hogy külpolitikai döntéseket lehessen ráerőltetni a másként gondolkodó nemzetekre. Ahogy az Európai Parlamenten belüli populista és jobboldali frakciók folyamatosan erősödnek, ez a strukturális hatalomátvétel valószínűleg elmélyíti a szakadékot az integráció hívei és a nemzeti szuverenitás visszaállítását követelők között.