A magyar belpolitika az elmúlt hetekben olyan elképesztő sebességgel változik, amire még a leginkább rutinos szakértők és elemzők sem találnak könnyen történelmi párhuzamot. A Medián legfrissebb felmérése szerint radikális fordulat következett be, amely alapjaiban rázta meg a korábbi hatalmi struktúrákat.

Ha most vasárnap tartanák az országgyűlés választásokat, a teljes szavazókorú népesség hatvanegy százaléka a Tisza Pártra adná a voksát. Ezzel párhuzamosan a Fidesz támogatottsága huszonegy százalékra zsugorodott, ami azonnali belső pánikot és komoly vezetőségi válságot idézett elő a jobboldali kormánypárt soraiban.

A biztos pártválasztók körében még ennél is drámaibb a tendencia, ott a Tisza támogatottsága immár eléri a hetven százalékot. Ez a rendkívüli eltolódás egy teljesen új politikai korszak kezdetét jelzi, ahol a korábbi domináns erő háttérbe szorul az új kihívóval szemben.

A kutatás egyik legmeglepőbb adata azonban nem a pártpreferenciák alakulásában, hanem a társadalmi hangulat radikális megváltozásában mutatkozik meg. A válaszadók hatvanöt százaléka úgy gondolja, hogy Orbán Viktornak a jövőben bíróság előtt kellene felelnie a kormányzása alatt elkövetett tetteiért.

Ez a markáns vélemény ráadásul még a megmaradt, erősen zsugorodó fideszes táboron belül is megjelent a felmérések szerint. A Fidesz szavazóinak nyolc százaléka szintén a jogi elszámoltatást tartaná helyes lépésnek, ami jól mutatja a belső lojalitás látványos meggyengülését.

A közzétett számok egyértelműen jelzik, hogy a választási vereség nem pusztán egyszerű kormányváltást hozott az országban, hanem mély társadalmi hangulatváltást. Az elszámoltatás iránti jogos igény olyan magasságokba emelkedett, amire a rendszerváltás óta nem volt példa a hazai közéletben.

Sóses Eszter Petronella politikai kockázati tanácsadó szerint az adatokból részben a klasszikus „győzteshez húzás” jól ismert folyamata olvasható ki. Választások után a társadalom hajlamos a győztes oldalhoz igazítani saját identitását, utólag azt állítva, hogy eleve az új erőt támogatták.

A győzteshez húzás jelensége azonban önmagában nem magyarázza a Fidesz támogatottságának ilyen arányú, rendkívül gyors és folyamatos csökkenését. Ez a jelenség egy komoly és visszafordíthatatlan politikai erózióra utal, amelyet az elmúlt hetek botrányai és belső konfliktusai tovább gyorsítanak.

A Tisza jelenlegi rendkívüli népszerűsége ugyanakkor hosszú távon, a tényleges kormányzati munka megkezdésével aligha lesz teljesen fenntartható. Az elemzők emlékeztetnek, hogy minden kormány támogatottsága csökkenni szokott, amint a meghozott döntések óhatatlanul különféle gazdasági érdekeket sértenek majd.

A politikai ciklus közepe rendszerint mélypontot jelent a mindenkori kormányok számára, amit a végén megfelelő stratégia esetén visszapattanás követhet. A Tisza esetében azonban még hivatalba sem lépett az új kabinet, így a mostani számok a felfokozott társadalmi reményekről szólnak.

A Fidesz strukturális válságát jelentősen erősíti Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök sajátos, defenzívvá váló kommunikációja is a nyilvánosságban. A pártelnök a „harcosok klubjának” küldött levelében nyíltan elismerte, hogy a Fidesz önmagában már nem képes megújítani a magyar jobboldalt.

Navracsics Tibor egy friss interjúban arról beszélt, hogy jobban hisz a polgári szalonokban és közösségi műhelyekben, mint a párt klasszikus struktúrájában. Sóses Eszter Petronella szerint ezek a kijelentések egyértelműen arra utalnak, hogy maga Orbán Viktor is sérült márkának látja a Fideszt.

A jelenlegi helyzetet sokan a kétezer kettőes választási vereség utáni időszakhoz hasonlítják, amikor a polgári körök megalakításával szervezték újra a jobboldalt. Most azonban a Fidesz nem csupán választást veszített, hanem a vezetői és arculati tartalékai is teljesen megsemmisültek az elmúlt időszakban.

A kegyelmi botrány után végleg kiesett Novák Katalin és Varga Judit, a párt két fiatal, korábban rendkívül meghatározó női szereplője. Orbán Viktor ugyan Szijjártó Pétert és Lázár Jánost emelte maga mellé a kampányban, de mindkettejük politikai súlya súlyosan sérült a vereség során.

A parlamenti frakcióvezetői posztra végül Gulyás Gergely került, akit megbízható technokratának tartanak, ám kevésbé karizmatikus vezetőnek a politikai küzdőtéren. Elemzők szerint a következő években nem a parlamenti frakció lesz a Fidesz központja, hanem a mozgalmi hálózatok kiépítése.

A jobboldali térfélen eközben új kérdésként merül fel, hogy a Fidesz gyengülésével ki válhat a második legerősebb politikai erővé. Toroczkai László már jelezte, hogy a Mi Hazánk Mozgalom határozottan igényt tart a megingott jobboldal vezető szerepére a parlamenti politizálásban.

Sóses szerint a Fidesz szétesése nem lesz automatikus, mivel a párt kultúrája korábban mindig magába olvasztotta a különféle belső ellenzéki csoportokat. Az elmúlt napokban azonban már érzékelhető jelei voltak a belső konfliktusoknak, különösen Balásy Gyula nagy port kavaró nyilatkozatai után.

A Mi Hazánk számára most komoly lehetőség nyílhat meg, de a helyzetet bonyolítja, hogy a Tisza párt gyakorlatilag teljesen lefedi a politikai teret. A Tisza nem a klasszikus baloldali szavazókra épít, hanem a Fidesz bizonytalanná vált táborából csábítja át az embereket.

A Fidesz így két irányból kerül satuba: a Tisza középről, míg a Mi Hazánk radikális jobboldalról helyezi folyamatos nyomás alá a pártot. A választások utáni időszakban ráadásul szinte azonnal botrányok sorozata kezdődött el, ami teljesen tönkreteszi a kormánypártok maradék hitelességét.

Balásy Gyula látványos médiaszereplése, ahol az állami pénzekkel kapcsolatos visszaélésekről beszélt, újabb éles vitát indított el a NER gazdasági hátországáról. Közben a Nemzeti Kulturális Alap körüli gyanús ügyek is súlyosan érintették a Fidesz amúgy is megtépázott társadalmi megítélését.

A közvélemény számára az a kép rajzolódik ki, hogy a kampányban részt vevő cégek kaptak hatalmas összegeket az állami támogatási rendszerből. Hankó Balázs televíziós interjúja sem oszlatta el a gyanút, inkább megerősítette, hogy a finanszírozási rendszer teljesen átláthatatlan volt.

A politikai elemzők szerint a Tisza számára racionális stratégia, ha ezeket az ügyeket ütemezetten és folyamatosan hozza nyilvánosságra a sajtóban. Ez kiválóan szolgálja a kampányban felépített „nem működik az ország” narratívát, és fenntartja a társadalom intenzív elszámoltatási igényét.

A módszer emlékeztet a kétezer tizes időszakra, amikor az MSZP-kormányok botrányai kerültek elő, de most a folyamat már a kormányalakítás előtt elindult. Magyar Péter várhatóan hamarosan leteszi a miniszterelnöki esküt, és ezzel hivatalosan is megkezdődik az új kormányzati struktúra kialakítása.

Az első száz nap kulcsfontosságú lesz az új vezetés számára, a nyár sem hoz uborkaszezont, hanem egy végigpolitizált, intenzív időszak következik. A kormány gyors szimbolikus intézkedéseket hozhat olyan területeken, ahol látványos változást lehet elérni nagy költségvetési kiadások nélkül.

Ilyen lépés lehet az egészségügyi bürokrácia csökkentése, egyes közigazgatási szabályok azonnali visszavonása, vagy a politikai üzenetet hordozó rendeletek bevezetése. Emellett elindul a minisztériumok átadás-átvétele, a csapatépítés, valamint a kapcsolatfelvétel a különféle szakmai és társadalmi érdekképviseletekkel.

A Tisza programja ugyanakkor sajátos felépítésű, nagy része helyzetelemzés, és csak kisebb hányada tartalmaz konkrét, számonkérhető ígéreteket az állampolgárok felé. Bár vannak egyértelmű vállalások, mint a kata adónem visszavezetése, a megvalósítás pontos pénzügyi részletei egyelőre hiányoznak a dokumentumból.

A programban több ponton látható, hogy a részletek nyitva maradtak, ami politikailag érthető, hiszen így kevésbé támadható a kormányzati terv. A költségvetés szempontjából az új vezetés uniós pénzekből, gazdasági növekedésből és vagyonadóból teremtene egyensúlyt a jövőben.

Bizonyos szektorokban már most érzékelhető az átrendeződés, különösen az építőiparban, a médiapiacon és a reklámiparban, ahol az állam kiemelt megrendelő volt. Az egészségügyben a Tisza évente ötszáz milliárd forintos többletforrást ígér a kórházi adósságok rendezésére és bérfejlesztésre.

A munkaerőpiacon a vendégmunkások beáramlásának felfüggesztését, a hazai tartalékok aktivizálását és az ingázás adókedvezményekkel való ösztönzését tervezik a szakértők. A gazdaságfejlesztési támogatásoknál a kkv-fókusz és az innováció kerül előtérbe, ami új nyerteseket hoz a rendszerbe.

A társadalmi átrendeződés mélységét mutatja, hogy Magyarország a lengyel modellhez közelíthet, ahol két jobboldali blokk versenyez egymással a hatalomért. A hazai társadalom az elmúlt másfél évtizedben jobbra tolódott, így a Tisza tartósan berendezkedhet a politikai paletta vezető pozíciójában.