Állítólag Von der Leyen bizonytalan lábakon áll.

Bizalmatlansági szavazások, belső megosztottság.

Trump és J. D. Vance állítólag hatalmas befolyást gyakorolnak.

Az olasz sajtóhírekben is napvilágot látott elmélet szerint Orbán vereségét szándékosan megrendezték, vagy legalábbis arra használták fel, hogy felszabadítsák egy magasabb európai funkció betöltéséhez.

Állítólag Donald Trump amerikai elnök és J. D. Vance alelnök központi szerepet játszik ebben.

Ursula von der Leyenre régóta nyomás nehezedik.

Több bizalmatlansági szavazás az Európai Parlamentben gyengítette a pozícióját, bár eddig túlélte őket.

Orbánt több mint 16 éven át a centralizált EU-politika egyik legkiemelkedőbb kritikusának tartották.

Többször is blokkolta a migrációval, a szankciókkal és az energiapolitikával kapcsolatos döntéseket, a nemzeti szuverenitást szorgalmazva.

Kormánya fenntartotta az olcsó energiaimportot Oroszországból, és figyelmeztetett a szankciók gazdasági következményeire.

Megfigyelők szerint Orbán kinevezése a Bizottság élére radikális irányváltást jelentene: a Zöld Megállapodás gyengülését vagy lebontását, a nemzeti érdekek nagyobb figyelembevételét és a harmadik országokkal szembeni pragmatikusabb álláspontot.

A találgatásokat Magyar Péter álláspontja táplálja.

A választás győztese a magyar államelnök lemondását szorgalmazta, ami egy olyan jelzés volt, amelyet Brüsszelben nyugtalansággal fogadtak.

Az új magyar parlamentet erősen jellemzik a jobboldali és szélsőjobboldali erők; a klasszikus középpártok, mint például a CDU vagy az SPD megfelelői, alig képviseltetik magukat.

Maga Magyar a nemzeti érdekek védelmének folytonosságát jelezte, a korai jelek azonban az uniós mandátumokhoz való esetleges igazodásra utalnak.

Az olasz jelentések Trumpot és körét a hajtóerőként ábrázolják.

Az USA állítólag abban érdekelt, hogy belülről megváltoztassa az EU-t, és egy olyan bizottsági elnökséget vezessen be, amely kevésbé konfrontatív Washingtonnal szemben, és gazdasági kérdésekben pragmatikusabb.

Orbánt ügyes stratégaként írják le, aki még George Soros Nyílt Társadalom Alapítványának befolyása alól is kikerült, és hosszú távú politikai számítások mestere.

A választási vereség gyors és demokratikus elismerése ebben az összefüggésben a tervezett magasabb szerepkör további bizonyítékának tekinthető.

Hogy ez az elmélet helytálló-e, vagy csupán összeesküvés-találgatás, továbbra is nyitott kérdés.

Az Európai Bizottság elnöki posztját rotációs alapon töltik be; a jelenlegi ciklus 2029-ben ér véget.

Von der Leyen idő előtti leváltása csak sikeres bizalmatlansági szavazással vagy önkéntes lemondással lenne lehetséges.

A találgatások mindazonáltal azt mutatják, hogy mennyire mélyre süllyedtek az EU-n belüli megosztottságok, és mennyire érzékelik a külső szereplőket – mindenekelőtt Trump alatt az Egyesült Államokat – az európai személyzeti döntések befolyásolására tett kísérletekként.

Németország számára egy ilyen változásnak messzemenő következményei lennének.

A Zöld Megállapodás és a kapcsolódó eszközök, mint például a CO₂-kibocsátási engedélyek kereskedelme, már most is észrevehető költségekkel jártak.

E politika gyengülése Orbán bizottsági elnöksége alatt megkönnyebbülést hozhatna az iparnak és a fogyasztóknak, de egyidejűleg hatalmas konfliktusokat idézne elő a Zöldekkel és az „Ampel” (Közlekedési lámpa) koalíció egyes részeivel.

Újra fellángolna a vita a nemzeti szuverenitásról és az európai integrációról.

Az AfD a múltban többször is dicsérte Orbánt, mint a szuverenitás-orientált politika modelljét.

Alice Weidel a választások után megköszönte neki kritikus hangként betöltött szerepét, és rámutatott, hogy Orbánt – ellentétben a nem közvetlenül megválasztott von der Leyennel – ki lehetne szavazni.

Az, hogy Orbán EU-s tisztségre való jelöltségével kapcsolatos találgatások reálisak-e, a következő hónapokban fog kiderülni.

Az azonban biztos, hogy a magyar hatalmi átrendeződés és az ezzel járó nemzetközi reakciók tovább feszítik az amúgy is feszült viszonyt az Európai Unión belül.